Idegenként Magyarországon 2

Még mielőtt belevágnék a mondandómba, egy kis történetet had osszak meg.
Történt még sok-sok évvel ezelőtt, amikor még nem volt elterjedve a számítástechnika, mobiltelefon. Amikor a „menők” CB rádióval kommunikáltak. Nem volt még kábeles TV, kizárólag csak a földfelszíni sugárzás. Akkoriban csak két (nem elírás, kettő darab) csatorna volt. Illetve csak másfél.
Akkoriban, mikor az ember fia, kicsit többet akart megtudni a nagyvilágról, meg egyáltalán, valami mást akart nézi, főleg nyugati TV adásokat, akkor a TV antennával kellett trükközni egy kicsit. Távolsági antennákat kellett építeni, ezekkel kísérletezni, esetleg antennaerősítőt építeni, vagy vásárolni, hogy a távoli adókról érkezett jeleket olyan szintre felerősítse, hogy a „mákos” képernyőből, valódi képeket varázsoljunk. Mindehhez persze szerencsés földrajzi viszonyok is kellettek. De nem akarom bonyolítani a dolgot. Fiatal koromban, én is élvezettel hódoltam ennek a szenvedélynek. Sikeres „hulladék” gyűjtés után, sikerült egy aránylag jó minőségű antennát készíteni. A Mátra lábánál, csak a Szlovák TV-ét sikerült „befogni”. Lehetett volna mást is, csak ahhoz már komolyabb berendezésre lett volna szükség. Így is elég érdekes volt a közel 6 méter hosszú antenna rögzítése.
Akkoriban indult be a szlovák 3 adó. Az első „kereskedelmi” TV. Rendkívül érdekes műsorok voltak rajta. Felüdülés volt az addig megszokott hazai adók után.
Többek között feltűnt, a szlovákok hazaszeretete, amit a mai napig hiányolok a Magyar emberekből. Sok, sok példa leírása helyett, csak egyet emelek ki. Itt a szlovák 3 adón (azt hiszem „Markiza” volt a neve), többek között volt egy könnyűzenei műsor. Számomra meglepő volt, hogy az éppen aktuális slágereket az eredeti nyelv helyett, kizárólag szlovákul énekelték. Külföldi előadó nem is volt.
Azt hiszem ezekben az időkben jelent meg a hírekben, hogy az Omega együttes angol nyelvű albumot adott ki. Valami olyasmit is mondtak, hogy – ahhoz, hogy valaki érvényesülhessen, kell, hogy angolul adjon elő külföldön.
Bocs a kitérőért. Még a rendszerváltás előtt, kezdett divatossá válni, hogy a beszédeket egy-egy idegen szóval fűszerezzék. Talán azért, hogy intellektuálisabbnak nézzék az illetőt? Mert bizony volt közöttük nem kevés olyan, hogy az marad, aki volt: Sültparaszt! Hiába húzott öltönyt, töltött be valamilyen magasabb pozíciót, a lényeg nem változott. Jó elvtárs volt, oszt jó napot. De persze tudatában volt annak, hogy nélküle megállna a föld. Sőt! Gyakorlatilag ő koordinálta a Naprendszert. A rendszerváltás után, az egyszerű ember fia, nem győzte kapkodni a fejét, és lapozgatni az Idegen szavak gyűjteményét, mert érezte, hogy itt valami nem stimmel az érettségi bizonyítványa körül. Két szót azért kiemelnék, mert ezek teljesen új keletűek voltak. „Glasznoszty” és a „Peresztrojka”. Ezek a szavak a hírekben állandóan szerepeltek.
Közben meg még mindig néztem a Markizát.
A hirtelen nyakunka szakadt nagy szabadságban, és „Ruszkik haza!” közben, boldog boldogtalan elkezdett angolul tanulni. Egyesek németet (ezek jártak jobban), de számuk nagyságrenddel elmaradt az angolosoktól. Mondanom sem kell, hogy jöttek már az idegen szavak tömegével. De mi még mindig a világ legcsodálatosabb nyelvét beszéltük. Majd jött a privatizációnak nevezett rablás. Vajon milyen nemzetiségűek vásárolták fel a fél országot? Na, nem angolok, hanem németek. Persze a kezdettben a felvásárló, hogy szót értsen a dolgozókkal, hozott magával, vagy felvett egy tolmácsot. Később már elvárt volt részükről, hogy a vezetők tudjanak németül, vagy legalábbis angolul. (a németek nagyon jól tudnak angolul is)
Fellendült az idegenforgalom is. Az persze természetes volt, hogy a közkedvelt helyeken, mindenki tudjon legalább angolul. De azt hiszem, hogy ez még nem is volna ekkora baj.
A privatizáció hatására, sorra alakultak meg a Bt-ék, Kft-ék. Persze, kevés kivétellel, mind angol névvel. Számtalan „Clin”, vagy „Bau” szavakat tartalmazó cégek mellett, inkább olyan nevekkel találkozik az ember fia/lánya, ami teljesen angol nyelvű a cég név. Valaki érti, hogy miért? Mert ez a trendi? Vagy jól hangzik?
Valaki azt mondta, hogy sokszor egyszerűbb angolul kifejezni a cég nevét, ami általában egybeesik a profillal, mint magyarul.
De hát akkor, miért nem lehet olyan kifejezést találni a magyar nyelven belül, ami szintén kifejezi a cég profilját, és egyszerű kiejteni. Egyszerűen arról van csak szó, hogy az angol kifejezés intellektuálisabb, a pórnép nyelvétől. Magyarul lesz@rják a nemzeti öntudatot.

folyt. köv.